Blog fő cikk:
Goldman Sachs AI Disruptive Technology Symposium 2026 Londonban – Miért válik a döntéshozatal optimalizálása versenyelőnyvé?
A londoni Goldman Sachs meghívására lehetőségem nyílt részt venni a 2026-os Goldman Sachs Disruptive Technology Symposiumon. A befektetőkkel, technológiai vállalatokkal és különböző iparágak döntéshozóival folytatott számos beszélgetés során egyértelműen kirajzolódott a közös nevező: nem a „több projekt” dönti el a növekedést, hanem a beruházási tervek matematikailag optimális kiválasztása, sorrendje és kombinációja.
Miért tartozik a StratePlan a diszruptív technológiák körébe?
A Goldman Sachs Disruptive Technology Symposiumra szóló meghívás számunkra egy döntő fontosságú szempontot hangsúlyoz ki: a diszruptív változás nem csupán az új mesterséges intelligencia-modellekből vagy új technológiákból fakad – hanem abból is, ahogyan a vállalatok döntéseket hoznak.
Pontosan itt jön képbe a StratePlan. A CAPEX-döntések matematikai optimalizálása megváltoztatja azt a folyamatot, amelyet sok vállalatnál a mai napig erősen jellemeznek az egyedi értékelések, a prioritási listák, a költségvetési tárgyalások és az ismételt újraszámítások.
Ahelyett, hogy az egyes beruházásokat egymás után értékelné, a StratePlan a teljes CAPEX-listát matematikai döntési problémaként kezeli, és kiszámítja, hogy a vállalat valós korlátai mellett mely beruházási kombináció eredményezi a legnagyobb összértéket.
Az, hogy ezt a megközelítést egy diszruptív technológiákkal foglalkozó szimpózium keretében vitatják meg, jól mutatja, mennyire eltolódik a hangsúly: az AI-tól mint elemző eszköztől az AI és a matematikai optimalizálás felé, mint a jobb vállalati döntések alapja felé.
Egy visszatérő téma számos beszélgetésben
Különösen szembetűnő volt, milyen gyakran erősítették meg egy strukturális problémát: a vállalatok már régóta nem csak rövid távú költségvetésekben gondolkodnak, hanem 3-, 4-, 5- vagy 10 éves tervekben. Pontosan ebből fakad egy alapvető kihívás: nincs „az” egyetlen befektetési döntés, hanem egyszerre tucatnyi vagy akár száz lehetséges projekt – költségvetési, kapacitási, kockázati és stratégiai korlátok mellett.
A döntő kérdés ezért már nem az, hogy az A projekt jó-e, hanem az, hogy az összes lehetséges projekt közül melyik kombinációja eredményezi a maximális ROI-t a valós korlátok mellett?
Pontosan itt kezdődik a matematikai optimalizálás.
Mivel a projektek, az időtartamok és a korlátok számának növekedésével a lehetséges döntési kombinációk száma is hatalmas mértékben megnő. Ami kis portfóliók esetében még tapasztalat, Excel-modellek vagy klasszikus prioritás-megállapítási eljárások segítségével kezelhetőnek tűnik, az gyorsan kombinatorikus döntési problémává alakul.
Dr. Georg Schlesinger, matematikus és a Bécsi Egyetem Schrödinger Intézetének tagja, a StratePlan kapcsán így foglalja össze ennek a megközelítésnek a jelentőségét:
„A StratePlan egy matematikailag rendkívül izgalmas témával foglalkozik: a befektetési lehetőségek és a korlátozások számának növekedésével a komplexitás is nagyon gyorsan növekszik. A matematikai optimalizálás kezelhetővé teszi ezt a komplexitást, és lehetővé teszi, hogy a számos lehetséges kombinációból szisztematikusan jobb döntéseket vonjunk le.”
Dr. Georg Schlesinger
matematikus és a Bécsi Egyetem Schrödinger Intézetének tagja
Véleményem szerint éppen ebben rejlik az egyik legfontosabb változás a vállalatirányítás terén: a döntéshozatalhoz nem szükséges csökkenteni a komplexitást. Matematikailag kezelhetővé lehet tenni.
A StratePlan pontosan ezen a ponton kapcsolódik be. Ahelyett, hogy a projekteket csupán egyenként értékelnénk, majd prioritások szerint sorba rendeznék, a beruházási portfóliót összefüggő matematikai döntési problémaként kezeljük.
A hatás már a kiindulási pontnál megmutatkozik: globális optimum
Aki befektetési környezetét egy teljes rendszerként tekinti, és ebből számítja ki az optimális portfólió kiindulási helyzetét, nem véletlenszerű vagy történelmileg kialakult prioritásokból indul ki, hanem egy matematikailag optimalizált portfólióból.
Ez a kiindulási helyzet alapvetően megváltoztatja a stratégiai irányítást, mert minden további döntés egy már optimalizált portfólióra épül.
A különbség jelentős: a klasszikus befektetési döntések gyakran azt vizsgálják, hogy mely projektek tűnnek vonzónak egyenként. A matematikai optimalizálás ezzel szemben azt vizsgálja, hogy az összes rendelkezésre álló projekt mely kombinációja hozza létre a legnagyobb összértéket a megadott korlátok mellett.
A több éven át tartó optimalizációs ciklus
Ez a hatás különösen erőteljesen érvényesül a többéves tervezési horizonton. A projektportfólió éves újraoptimalizálásával folyamatos stratégiai ciklus jön létre:
- Minden beruházási tervet együttesen portfólióként modellezünk.
- A matematikailag legnagyobb értéket képviselő kombinációt valósítják meg.
- A fel nem használt likviditás megmarad, és átkerül a következő üzleti évbe.
- Az új projektek, a megváltozott keretfeltételek és a rendelkezésre álló kiegészítő költségvetés bekerülnek a következő számításba.
- A teljes portfóliót újra matematikailag optimalizálják.
Idővel így kialakul egy folyamatos portfólióoptimalizációs rendszer. A tőke, a hatékonyság és a stratégiai egyértelműség kölcsönösen erősítik egymást.
3, 4, 5 vagy 10 év alatt ezáltal kialakul az optimalizálás, a költségvetés-növekedés és a stratégiai hatás körforgása – és ezzel egy strukturális versenyelőny.
Fontos: a projektek nem tűnnek el – csak jobb pozícióba kerülnek
Egy pont, amelyet számos beszélgetés során megerősítettek: egy optimalizált beruházási rendszerben a projekteket nem feltétlenül „vetik el”.
Újra rangsorolhatók, időben elhalaszthatók vagy stratégiailag jobb pozícióba helyezhetők, hogy az optimális időpontban és a megfelelő korlátok mellett a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljanak a teljes portfólióhoz.
Ez a vezetőség és az igazgatóság szintjén is megváltoztatja a vitát: az egyes projektek már nem versenyeznek egymással elszigetelten. Ehelyett átláthatóvá válik, hogy mely kombináció mikor teremt a legnagyobb vállalati értéket.
A meglévő CAPEX-listától az optimális befektetési portfólióig
Ehhez az optimalizáláshoz nincs szükség új adatkörnyezetre. A StratePlan kiindulópontja a vállalat meglévő CAPEX-listája.
A benne szereplő beruházási terveket a vonatkozó paraméterekkel – például a beruházási volumen, a várható hozam, a futamidő, a prioritások és a függőségek –, valamint a vállalatspecifikus korlátozásokkal együtt átviszik egy matematikai optimalizációs modellbe.
A döntő kérdés ekkor már nem az, hogy:
Melyik egyes CAPEX-projekt a legjobb?
Hanem:
Melyik kombinációja a meglévő CAPEX-projekteknek eredményezi a legnagyobb összértéket az adott költségvetések, időtartamok és korlátozások mellett?
A StratePlan matematikailag kezelhetővé teszi a háttérben rejlő kombinatorikus komplexitást, és a meglévő beruházási tervekből kiszámítja a legnagyobb értéket képviselő portfólió-összetételt.
Így a hangsúly az egyes projektek elszigetelt értékeléséről a teljes CAPEX-portfólió optimalizálására helyeződik át.
Ez döntő fontosságú: egy vállalatnak lehetnek nagyon jó egyedi projektjei, és mégis hatékonyatlanul allokálhatja a tőkét, ha nem veszi figyelembe azok kombinációjának összességét.
Pontosan ebben rejlik a StratePlan erőssége: a vállalatoknak nem kell újra feltalálniuk a beruházási tervezést. Mi optimalizáljuk azt, ami már megvan.
Következtetés: a döntéshozatal minősége versenyelőnyvé válik
A Goldman Sachs Disruptive Technology Symposium számomra ismét egyértelművé tette, hogy a következő évek döntő versenyelőnye nem kizárólag az új technológiákból fakad, hanem a tőkeallokáció terén hozott, szisztematikusan jobb döntésekből.
Minél összetettebbé válnak a vállalatok, a beruházási programok és a stratégiai összefüggések, annál fontosabbá válik az a képesség, hogy ezt a komplexitást ne csak megértsük, hanem matematikailag is kézben tartsuk.
Aki matematikailag optimalizálja befektetési portfólióját, az nem csupán az egyes projektek értékét maximalizálja, hanem a tőkeallokációt is optimalizálja az egész vállalaton belül, több éven át.
„Minden vállalatnak joga van a maximális nyereséghez.”
Ez alatt nem a rövid távú nyereségmaximalizálást értjük, hanem a tőke, az erőforrások és az idő lehető legjobb kihasználását – olyan döntési logika alapján, amely igazságot szolgáltat a befektetések valós kombinatorikus jellegének.
A komplexitás ebben az esetben nem jelent problémát. A döntő kérdés az, hogy rendelkezünk-e a matematikai eszközökkel ahhoz, hogy kezelhetővé tegyük azt.
Sascha Rissel vállalkozó, stratégiai tanácsadó és technológiai vízionárius, több mint 20 éves tapasztalattal komplex üzleti modellek fejlesztésében, skálázásában és optimalizálásában. A mélyreható üzleti-gazdasági szakértelmet magas szintű technológiai tudással ötvözi, különösen a mesterséges intelligencia, az algoritmikus döntési modellek és a rendszeroptimalizálás területén.
Az olyan kezdeményezések révén, mint a StratePlan és a DeepAnT, meghatározó módon járul hozzá az adatvezérelt ROI-számítás, az intelligens projektpriorizálás és a prediktív elemzés fejlődéséhez. Fókuszában a mérhető hatás, a megbízható döntési alapok és a rendkívül komplex matematikai modellek gyakorlati, alkalmazható megoldásokká alakítása áll az üzleti szféra, a közigazgatás és az ipar számára.
Sascha Rissel egyértelmű elvet képvisel: következetesen együtt gondolkodni a stratégia, a technológia és a hatás dimenzióit.