Blog fő cikk:
Maximális nyereség kiszámítása (VWL / BWL) AI-val
- Miért nem elegendőek többé a klasszikus modellek, és miért jelent paradigmaváltást a StratePlan
Összefoglaló
A profitmaximum a közgazdaságtan és az üzleti adminisztráció egyik központi fogalma. A jól ismert szabályok évtizedek óta érvényesek. Ezek a modellek didaktikailag tiszták, matematikailag korrektek - ugyanakkor a valós, kortárs üzleti gyakorlatban egyre kevésbé megfelelőek.
Profitmaximum kiszámítása (közgazdaságtan/üzleti adminisztráció) mesterséges intelligenciával
Az ok nem magában a modellben, hanem annak implicit feltételezéseiben rejlik. A klasszikus közgazdasági és üzleti modellek a döntéseket egydimenziósan szemlélik: egy termék, egy mennyiség, egy költségfüggvény, egy piac. A maximális nyereség egy pont egy görbén. Ez a szemlélet a tankönyvekben működik, de gyorsan elveszíti érvényességét, amint a vállalatok több projekttel, költségvetéssel, függőségekkel, határidőkkel és stratégiai célkonfliktusokkal szembesülnek.
A valóságban az igazgatósági tagok és ügyvezetők nem a termelési volumenekről, hanem a portfóliókról döntenek: Beruházások, projektek, helyszínek, technológiák, személyzet, felvásárlások. Minden egyes projekt önmagában is "profitmaximalizálónak" tűnhet - és mégis ronthatja az általános eredményt, ha nem a megfelelő környezetben vagy nem a megfelelő időben hajtják végre.
Itt kezdődik a paradigmaváltás.
A StratePlan a közgazdaságtan és az üzleti adminisztráció klasszikus profitmaximalizálási gondolkodásmódját ülteti át a modern vállalatok többdimenziós valóságába. A helyi optimum kiszámítása helyett a StratePlan egy teljes döntési tér globális profitmaximalizálását határozza meg. Nem egy projektre, hanem az összes projektre egyszerre - valós korlátok között.
Míg a VWL/BWL modellek azt kérdezik:
"Milyen mennyiség maximalizálja a profitot?"
a StratePlan a döntőbb kérdést teszi fel:
"A projektek milyen kombinációja, milyen sorrendben, milyen tőkebefektetéssel maximalizálja a teljes nyereséget?"
Matematikailag ez a differenciálszámításból a kombinatorikus optimalizálásba való átugrást jelenti. A görbe döntési térré válik. A GE = GK egy nagydimenziós célfüggvény lesz költségvetési korlátozásokkal, függőségekkel, kockázatokkal és stratégiai prioritásokkal. Hét projekttől felfelé ez a tér exponenciálisan növekszik - túl azon, amit az ember vagy a táblázatkezelő még mindig nem tud nyomon követni.
A paradigmaváltás alapvető:
- A helyi profitmaximumtól távolodva
- A kiszámított globális optimum felé
A StratePlan párhuzamos optimalizálási folyamatokat használ a lehetséges projektkombinációk millióinak, akár milliárdjainak elemzésére. Az eredmény nem egy közelítő érték, hanem egy érthetően kiszámított döntéshozatali alap, amely átláthatóan megmutatja, hogy miért egy adott stratégia jelenti a maximális nyereséget - és miért minden más alternatíva objektíve rosszabb.
A döntéshozók számára ez a következőket jelenti
A közgazdasági és üzleti tanulmányokból ismert klasszikus profitmaximum továbbra is helyes - de csak egy speciális esetet ír le. Egy összetett gazdaságban a valódi profitmaximum már nem ismerhető fel intuitív módon, hanem ki kell számítani.
A központi kérdés tehát már nem az , hogy kiszámítsuk-e a profitmaximumot, hanem az , hogy milyen eszközt használjunk. Azok a vállalatok, amelyek továbbra is az egyszerűsített modellekre hagyatkoznak, hallgatólagosan elfogadják az esélyveszteséget. Azok a vállalatok, amelyek a döntési intelligenciára támaszkodnak, a gazdaságilag elérhető határokat feszegetik.