Ön befektetési döntéseket hoz - de nem az optimális portfóliót.
A meglévő projektjeivel magasabb hozamot érhet el.
Mi kiszámítjuk az optimális forgatókönyvet - mielőtt Ön döntene.
Ingyenesen. Kötelezettség nélkül. Az Ön meglévő projektjei alapján.
Ugyanazok a projektek. Más kombináció. További eredmények.
A StratePlan kiszámítja az optimális portfóliót ott, ahol a hagyományos eszközök elérik határaikat.
Ahelyett, hogy elszigetelten értékelnénk a projekteket, az összes lehetséges kombinációt elemezzük - és azonosítjuk a legjobb megoldást.
A globális optimum nem feltételezés - kiszámítható.
Válassza ki az üzleti területet:
Blog fő cikk:
Miért van szüksége az államnak ellenőrzésre - de számításra van szüksége
A kormányzati pénzügyi ellenőrzés kritikus vizsgálata az exponenciális döntési terek korában
Összefoglaló
Az állami pénzügyi ellenőrzés a demokratikus rend sarokköve. Átláthatóságot teremt, biztosítja a törvényességet és lehetővé teszi a parlamenti ellenőrzést. A rendkívül összetett politikai, gazdasági és társadalmi kölcsönhatások világában azonban ez a rendszer lassan elérkezik strukturális korlátaihoz.
Ma az állam helyesen vizsgálja a történteket.
Azt azonban nem tudja kiszámítani, hogy minek kellett volna történnie.
A legnagyobb gazdasági kárt nem az illegális költekezés, hanem a legális, átlátható, de szisztematikusan nem optimális döntések okozzák. Ez a cikk bemutatja, hogy miért nem elég a klasszikus utólagos ellenőrzés - és miért van szükség a jövőben a kormányzati ellenőrzéshez a döntések előzetes számítására.
optimalizálja az adópénz-befektetéseket már most, ex-ante
1. Az állami pénzügyi ellenőrzés szerepe
Az állami pénzügyi ellenőrzés az állam költségvetési és gazdasági gazdálkodását ellenőrzi. Feladatai három fogalomban foglalhatók össze:
- Ellenőrzés
- Tanácsadás
- Jelentéstétel
Ezek a funkciók lehetővé teszik a parlamenti ellenőrzést, és biztosítják a jogállamiságot, a szabályszerűséget és az átláthatóságot. A logika azonban fordított: A döntéseket a végrehajtásuk után értékelik, nem pedig a kiválasztásuk előtt.
2. Az ellenőrzés mögött meghúzódó csendes feltételezés
A hagyományos pénzügyi ellenőrzés hallgatólagosan egy feltételezésen alapul:
Ha minden szabályt betartanak, az eredmény legalább elfogadható.
Ez a feltételezés a kezelhető rendszerekben életképes volt. A mai döntéshozatali terekben már nem az.
A szabályoknak való megfelelés semmit sem mond arról, hogy egy döntés:
- gazdaságilag optimális volt-e
- A lehető legjobban osztotta-e el az erőforrásokat
- hosszú távon a legnagyobb társadalmi hasznot eredményezi-e
Egy döntés lehet formailag helyes és stratégiailag rossz egyszerre.
3. Az egyedi döntésektől a portfóliókig
A modern politika nem egyedi intézkedésekből, hanem döntési portfóliókból áll.
A nemzeti költségvetés nem egy projekt, hanem egy nagydimenziós portfólió:
- Beruházások
- Támogatási programok
- Támogatások
- Infrastrukturális intézkedések
- Szociális juttatások
- Védelmi kiadások
Minden egyes intézkedés versenyez a többivel:
- Költségvetés
- Idő
- Adminisztratív kapacitás
- politikai figyelem
A döntő kérdés tehát már nem ez:
"Helyes volt-e ez az intézkedés?"
hanem:
"Ez az intézkedés volt-e a legjobb választás az összes lehetséges alternatíva közül?"
A klasszikus tesztelés nem tudja megválaszolni ezt a kérdést.
4. A vakfolt: az alternatív költségek
A kormányzati döntések legnagyobb költségtömbje egyetlen költségvetésben sem jelenik meg: Az alternatív költségek.
Minden döntés kizár másokat. Minden rangsorolás lemondást generál.
Ez a lemondás lesz:
- nem számított
- nem elismert
- nem ellenőrzött
A pénzügyi ellenőrzés látja, hogy mire költötték a pénzt. Nem látja, hol lehetett volna hatékonyabban felhasználni a pénzt.
Ez azt jelenti, hogy a döntés gazdaságilag leglényegesebb része láthatatlan marad.
5. Exponenciális döntési terek
Egy bizonyos számú projekt felett a lehetséges döntési kombinációk száma nem lineárisan, hanem exponenciálisan növekszik.
- 10 projekt: 1024 kombináció
- 20 projekt: több mint 1 millió kombináció
- 50 projekt: több mint 1 kvadrillió kombináció
Senki - sem minisztérium, sem bizottság, sem kabinet - nem képes intuitív módon felfogni ezt a teret.
Ilyen terekben a döntések nem optimálisan születnek, hanem:
- politikailag tárgyaltak
- történelmileg aktualizáltak
- adminisztratív szempontból egyszerűsítettek
A vizsgálat nem tudja korrigálni ezt a struktúrát, mert az a döntés meghozatala előtt jön létre.
6. Miért jön az utólagos ellenőrzés rendszeresen túl későn
A pénzügyi ellenőrzés akkor lép hatályba, amikor:
- A pénzeszközök már le vannak kötve
- A projektek már folyamatban vannak
- az irányváltás politikai költségei magasak
Még a komoly ellenőrzési megállapítások is gyakran csak a következőkhöz vezetnek
- Ajánlásokhoz
- Jelentéstételi kötelezettségek
- hosszú távú tanulási folyamatok
Nem az optimális döntésekhez, hanem a kevesebb rossz ismétléshez.
7. A tanácsadói megbízás korlátai
A pénzügyi ellenőrzés tanácsadói funkcióját is ez a logika köti le. Lehetséges:
- rámutathat a kockázatokra
- felhívhatja a figyelmet a nem hatékony működésre
- azonosítani a strukturális gyengeségeket
Nem tud azonban optimális alternatívát kiszámítani, mert
- megbízatása nem erre irányul
- eszközei visszamenőlegesek
- szerepe szándékosan semleges és ellenőrző marad
A tanácsadás nem helyettesíti a számítást.
8. A szükséges paradigmaváltás
A fenntartható állami ellenőrzés a meglévő struktúra kiegészítését igényli:
| Ma | Holnap |
|---|---|
| Utólagos vizsgálat | Optimalizálás ex ante |
| Szabálynak való megfelelés | Hatásmaximalizálás |
| Átláthatóság | A döntés minősége |
| Ellenőrzés | Számítás |
Nem az ellenőrzés megszüntetéséről van szó. Hanem annak kiegészítéséről a döntéshozatali intelligenciával.