Tapasztalati torzítás az igazgatóságban
Amikor a tapasztalat torzítássá válik – és a tőke szisztematikusan rosszul kerül allokálásra
Az igazgatósági tagok és a vezérigazgatók bizonytalan körülmények között hoznak befektetési döntéseket.
Hiányos információk alapján kell cselekedniük, mérlegelniük kell a kockázatokat és felelősséget kell vállalniuk – gyakran olyan helyzetekben, amikor nincs „tökéletes” adatbázis.
Ilyen körülmények között a tapasztalat válik a legfontosabb orientációs keretté.
De éppen itt keletkezik egy strukturális kockázat: a tapasztalat stabilizálhatja a döntéseket – vagy szisztematikusan torzíthatja azokat.
A döntésminőségre vonatkozó elemzésünk keretében azonosítottuk a tapasztalati torzítást a vezetőségben, mint egy központi mechanizmust, amely elősegíti a nem optimális befektetési döntéseket a CapEx- és portfólió-folyamatokban.
Meghatározás
A tapasztalati torzítás azt a tendenciát írja le, hogy a jelenlegi döntéseket aránytalanul nagy mértékben a múltbeli személyes vagy szakmai tapasztalatok alapján értékelik.
A sikerek, válságok, piaci ciklusok vagy meghatározó események olyan mentális modelleket alakítanak ki, amelyek „intuícióként” érzékelhetők, de nem feltétlenül illeszkednek a mai valósághoz.
Miért alakul ki az élményi torzítás?
Az élmény hatékony mechanizmus a komplexitás csökkentésére.
Időnyomás és bizonytalanság esetén a döntéshozók automatikusan olyan mintákra támaszkodnak, amelyek a múltban beváltak.
Tipikus kiváltó okok :
- Karrierkezdés recesszióban : fokozott kockázatkerülés, szisztematikus alulbefektetés
- Sikerek fellendülési fázisokban : túlzott növekedési feltételezések, alábecsült kockázatok
- Meghatározó válság- vagy átszervezési tapasztalatok : a stabilitásra való összpontosítás ahelyett, hogy az értéket maximalizálnák
- Egyedi „nagy győzelmek”: egyszeri sikerek átvitele hasonló helyzetekre
Az elfogultság nem irracionális. Emberi tulajdonság.
De a dinamikus piacokon gyakran már nem érvényes.
Hogyan jelenik meg az experience bias a befektetési döntésekben
A gyakorlatban az experience bias általában a következőképpen nyilvánul meg :
- Túlzott extrapoláció : „Régebben bevált, tehát most is be fog válni.”
- Szelektív bizonyítékok : Az adatokat úgy értelmezik, hogy azok alátámasszák a tapasztalati narratívát.
- Aszimmetrikus kockázatérzékelés : A kockázatokat túlbecsülik vagy alábecsülik, az egyéni életút függvényében.
- Útvonalfüggőség : A befektetések a múltbeli mintákat követik, a jelenlegi lehetőségek helyett.
Miért különösen drága ez a portfólióban
Egyetlen projektet a tapasztalatok alapján könnyebb megbecsülni.
A befektetési portfólió azonban kombinációkból, függőségekből és mellékfeltételekből áll.
Ha a portfóliókkal kapcsolatos döntéseket egyéni tapasztalati modellek befolyásolják, gyakran előfordul, hogy :
- szisztematikus hangsúlyeltolódások
következnek be
- a tőkeallokációban
- alulértékelődnek az új lehetőségek és innovatív projektek
- túlzott hangsúlyt kapnak a „megbízható” befektetési minták
- láthatatlan alternatív költségek keletkeznek az elutasított alternatívák miatt
A tapasztalat lineáris.
A portfólió komplexitása nem lineáris.
Viselkedési dimenzió
A tapasztalati torzítás gyakran összefüggésben áll a következővel: :
- Rendelkezésre állási heurisztika : A meghatározó események mentálisan túlreprezentáltak.
- Megerősítő torzítás : Az új információkat a tapasztalatokhoz való illeszkedésük szerint szűrik.
- Túlzott magabiztosság : A tapasztalatot összekeverik a prognózis képességével.
- Bélyegzés : A korábbi piaci feltételeket „normálisnak” nyilvánítják.
A döntésminőség mint építészeti kérdés
A tapasztalati torzítás nem oldható meg „több vitával”.
Csak strukturálisan lehet kezelni.
Ehhez az alábbiak szükségesek: :
- Átláthatóság a feltételezések és a mentális modellek tekintetében
- Egyértelmű különbségtétel a tapasztalat (input) és a döntési logika (modell) között
- Portfólió-szemlélet az elszigetelt projektérvelés helyett
- Szisztematikus újraértékelés a megváltozott keretfeltételek esetén
Következtetés
Az élményalapú torzítás nem kompetenciaprobléma a vezetőségben.
Ez egy kognitív egyszerűsítés, amely bizonytalanság esetén biztonságot teremt.
Komplex befektetési portfóliókban azonban ez a biztonság gyakran szisztematikus torzulásokhoz vezet, és ezáltal a tőke nem optimális elosztásához.
Aki javítani akar a döntéshozatal minőségén, annak tapasztalatát kell felhasználnia anélkül, hogy azt a döntéshozatali struktúrára bízná.
