Milyen adatokra van szükség a CAPEX-optimalizáláshoz? A StratePlan beállítása egyszerűen elmagyarázva
A Decision Intelligence bevezetése előtt gyakran felmerül a következő kérdés:
„Egyáltalán készen állnak-e az adataink a matematikai CAPEX-optimalizálásra?”
A válasz gyakran egyszerűbb, mint várnánk.
A StratePlan használatának megkezdéséhez a vállalatnak nincs szüksége sem új ERP-rendszerre, sem többéves adatfeldolgozási projektre.
A legegyszerűbb esetben kezdetben három információ elegendő:
Projektazonosító → Kiadások → Bevételek
Ezen az alapon lépésről lépésre bővíthető a döntéshozatali modell.
A lényeg nem az, hogy minél több adatot gyűjtsünk.
A lényeg az, hogy összekapcsoljuk a beruházási döntés szempontjából releváns adatokat.
Tartalomjegyzék
- 1. A minimális adatkészlet
- 2. A projektazonosító mint összekötő elem
- 3. A meglévő adatsilók összevonása
- 4. Milyen további adatok vehetők figyelembe?
- 5. Függőségek és korlátozások
- 6. A siker kritériumainak meghatározása
- 7. A StratePlan beállítása öt lépésben
- Miért érdemes a kezdeti lépéseket szándékosan egyszerűen tartani?
1. A minimális adatkészlet
Az első optimalizáláshoz az adatstruktúrának nem kell bonyolultnak lennie.
A legegyszerűbb modellben a StratePlan-nek befektetési projektenként kezdetben a következőkre van szüksége:
Projektazonosító – Kiadások – Bevételek
Például:
4711-es projekt – Beruházás / Kiadások: 10 millió EUR – Várható gazdasági hozam (bevételek): 15 millió EUR
Ezzel máris felmerül egy alapvető matematikai kérdés:
A rendelkezésre álló projektek közül mely kombinációja eredményezi a rendelkezésre álló költségvetés keretein belül a legmagasabb meghatározott ROI-t / hasznot?
Ez az alap.
További adatokat csak akkor egészítünk ki, ha azok relevánsak a konkrét döntéshozatal szempontjából.
2. A projektazonosító (Project ID) mint összekötő elem
A gyakorlatban a releváns információk gyakran már rendelkezésre állnak a vállalaton belül.
A probléma:
ezek különböző rendszerekben és szervezeti szigetekben találhatók.
A CAPEX-lista például tartalmazza a projektet és a beruházási összeget / kiadásokat.
A pénzügyi osztály rendelkezik az eredményhozzájárulásokkal, a cashflow-kkal vagy a nettó jelenértékkel (NPV).
Az operatív részleg ismeri az erőforrásigényeket és a műszaki függőségeket.
Az üzleti egységek rendelkeznek piaci, árbevételi vagy kapacitási becslésekkel.
A menedzsment határozza meg a stratégiai irányelveket.
Ezeket az információkat nem feltétlenül kell egy teljesen új rendszerbe migrálni.
Először is közös kapcsolódási pontra van szükség.
Ez a kapcsolat a projektazonosító (Project ID).
3. A meglévő adatsilók összevonása
Az alapvető adatmodell ezért nagyon egyszerűen ábrázolható:
CAPEX / PPM + Pénzügy / Controlling + Értékesítés / Üzleti egység + Műveletek + Stratégia / Menedzsment → Projektazonosító → StratePlan
A meglévő ERP-, pénzügyi-, PPM-, Excel- vagy adatbázis-struktúrák továbbra is megmaradhatnak.
A StratePlan a döntéshozatali szinten épít rá ezekre.
Döntő fontosságú, hogy a projekthez kapcsolódó információk egy egyértelmű azonosító segítségével összekapcsolhatók legyenek.
Így a szétszórt vállalati adatokból közös döntéshozatali tér jön létre.
Az adatoknak nem feltétlenül ugyanazon a helyen kell keletkezniük. Azonban egyértelműen ugyanahhoz a projekthez kell rendelhetők legyenek.
4. Milyen további adatokat lehet figyelembe venni?
A minimális adatkészlet alapján a modell a valós vállalati helyzetnek megfelelően bővíthető.
Ide tartozhatnak például:
Költségek
Nyereség
Cashflow
NPV
Bevétel
Termelés
Futamidők
Erőforrásigény
Kapacitások
Telephelyek
Üzleti területek
Projektkategóriák
Nem minden vállalatnak van szüksége mindegyik információra.
És nem minden beruházási döntéshez ugyanaz az adatstruktúra szükséges.
Ezért az adatok előkészítését a döntési kérdésnek kell irányítania.
Mely információk befolyásolják ténylegesen a döntést?
Csak ezeket az adatokat kell beépíteni az adott modellbe.
5. Függőségek és korlátok
A valós befektetési portfóliókban a projekteket ritkán lehet teljesen egymástól függetlenül vizsgálni.
Ezért további függőségek és korlátozások is meghatározhatók.
Például:
A B projekt csak akkor valósítható meg, ha az A projekt is megvalósul.
A C és a D projekt kizárják egymást.
Az E projektet feltétlenül meg kell valósítani.
Egy adott helyszínre csak korlátozott költségvetés áll rendelkezésre.
Egy adott erőforrás csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre.
Egy üzletágot meghatározott minimális volumen mellett kell figyelembe venni.
Ezek a feltételek matematikailag leképezik a vállalat valós helyzetét.
A StratePlan ezért nem egyszerűen a elméletileg legmagasabb hozamot keresi.
Hanem a meghatározott feltételek keretein belül a legjobb lehetséges projektkombinációt keresi.
6. A siker kritériumainak meghatározása (közszféra)
Az optimalizálás előtt egyértelművé kell tenni, hogy mit jelent a „jobb” a konkrét döntés szempontjából.
A vállalat ezért meghatározza a releváns sikerkritériumokat.
Az alkalmazási esettől függően ez például a következő lehet:
a gazdasági hozzájárulás maximalizálása
a nettó jelenérték (NPV) maximalizálása
A cash flow maximalizálása
A kimenet maximalizálása
A stratégiai célértékek optimalizálása
A technológia önmagában nem dönti el, hogy mi fontos a vállalat számára.
A menedzsment határozza meg a célt. A StratePlan kiszámítja a projektkombinációkat a megadott feltételek keretein belül.
Így a stratégiai döntés a vezetőség kezében marad.
7. A StratePlan beállítása öt lépésben
Az alapvető beállítás így öt lépésre redukálható:
1. lépés: A projektek azonosítása
Mely beruházási projektek legyenek a döntés részét képező elemek?
2. lépés: A projektazonosítók egységesítése
Minden projekt egy egyedi azonosítót kap, amelynek segítségével a különböző adatforrásokból származó információk összekapcsolhatók.
3. lépés: A beruházások (kiadások) és a bevételek (üzleti szektor) vagy haszon (közszféra) hozzárendelése
Minden projekthez legalább a beruházás/kiadások vagy a várható gazdasági haszon, illetve bevétel/jövedelem, a közszféra esetében pedig egy meghatározott haszon (0,01–0,99 vagy 1–15) kerül rögzítésre.
4. lépés: A releváns korlátok és függőségek kiegészítése
Meg kell határozni a költségvetést, az erőforrásokat, a függőségeket és az egyéb valós feltételeket.
5. lépés: A siker kritériumainak meghatározása
A vezetés meghatározza, melyik célértéket kell optimalizálni.
Ezzel kialakult a számítás alapjául szolgáló adatstruktúra.
Miért kell a kezdeti lépéseket szándékosan egyszerűen tartani?
A döntéshozatali intelligenciának nem azzal a kérdéssel kell kezdődnie, hogy:
„Hogyan juttathatjuk az összes vállalati adatot egy új rendszerbe?”
Hanem azzal:
„Milyen adatokra van szükségünk ahhoz, hogy ezt a konkrét döntést jobban kiszámíthassuk?”
Ez egy alapvető különbség.
Egy vállalatnak nem kell először átalakítania az egész adatkörnyezetét ahhoz, hogy elkezdhesse a matematikai optimalizálást.
Kezdhet egy világosan meghatározott döntéssel és egy karcsú adatkészlettel.
Projektazonosító → Kiadások → Bevételek
Ezt követően csak azokat az adatokat, függőségeket és korlátokat egészítik ki, amelyek a valós döntéshez szükségesek.
Így lépésről lépésre a meglévő vállalati adatokból kialakul egy matematikailag kiszámítható döntési tér.
Éppen ezért a döntéshozatali intelligencia bevezetése lényegesen egyszerűbb lehet, mint amit sok vállalat eleinte vár.
Kezdje a döntéssel! Ne a rendszerrel!
Döntésintelligencia mindenkinek.
Ne higgy nekünk. Számold ki magad!
Üzleti tevékenység: Az alapadatok a globális optimum eléréséhez
A StratePlan számára szükséges kiindulási adatok nagyon egyszerűek lehetnek. Az alapvető portfólióoptimalizáláshoz a StratePlan-nek kezdetben csupán három központi információra van szüksége projektenként:
Projektazonosító → Kiadások → Bevételek
Ezen alapadatokból alakul ki a matematikai döntési tér.
N projekt esetén elméletileg akár 2^N lehetséges projektkombináció létezik. Már 20 projekt esetén is több mint egymillió lehetséges kombinációról van szó.
A StratePlan ezért nem csupán az egyes projekteket vagy egy klasszikus prioritási listát veszi figyelembe, hanem a megadott költségvetés és a meghatározott feltételek keretein belül elemzi a lehetséges projektkombinációkat.
A központi kérdés a következő:
Melyik kombinációja a rendelkezésre álló projekteknek éri el a meghatározott feltételek mellett a globális optimumot?
Már a projektazonosító, a kiadások és a bevételek egyszerű alapszerkezete is elegendő lehet ahhoz, hogy a különböző portfólió-összetételeket matematikailag összehasonlítsuk egymással.
További információk, mint például az erőforrások, a projektfüggőségek, a futamidők, a stratégiai előírások vagy egyéb korlátok, később kiegészíthetők, ha azok relevánsak a valós beruházási döntés szempontjából.
A matematikai CAPEX-optimalizálásba való belépés nem feltétlenül egy komplex adatprojektel kezdődik, hanem egy világos alapszerkezettel:
Projektazonosító. Kiadások. Bevételek.
Néhány, a döntéshozatal szempontjából releváns adatból kialakul egy matematikailag kiszámítható döntési tér. A StratePlan átkutatja ezt a döntési teret, hogy a meghatározott feltételek mellett meghatározza a globálisan optimális, megengedett projektkombinációt.
Közszféra: a profit helyett a hatékonyság optimalizálása
A közszférában nem a nyereségmaximalizálás áll a középpontban, hanem a közberuházások lehető legjobb hatása.
Ehhez a StratePlan súlyozott hasznossági kritériumokkal (UTC) dolgozik.
Az alapadatok szerkezete szándékosan egyszerű marad:
Projektazonosító → Beruházás → Hasznossági kritériumok / Súlyozás
A súlyozás egy projekt meghatározott társadalmi, infrastrukturális, ökológiai vagy stratégiai hasznát tükrözi.
N projekt esetén elméletileg akár 2^N lehetséges projektkombináció is létrejöhet. A StratePlan ebből a rendelkezésre álló költségvetést figyelembe véve kiszámítja az optimális, megengedett kombinációt.
A központi kérdés a következő:
Melyik befektetési kombinációnk eredményezi a rendelkezésre álló állami költségvetés keretein belül a legnagyobb meghatározott hatást?
A szerepek megosztása egyértelmű marad:
Az ember határozza meg a kritériumokat és a súlyozásokat. A StratePlan kiszámítja az optimális kombinációt.
További előírások, mint például a kötelező projektek, a regionális elosztás, az erőforrások vagy a függőségek, korlátozó feltételekként adhatók meg.
Projektazonosító. Beruházás. Hasznossági kritériumok.
Így egy egyszerű projektlistából egy matematikailag kiszámítható döntési tér jön létre a közpénzek hatásorientált elosztásához.
