Önkormányzati költségvetési szimuláció és egyidejű matematikai optimalizálás – jobb beruházási döntések valós időben.
Miért kellene a német városoknak matematikailag optimalizálniuk befektetési portfóliójukat és szimulálniuk költségvetésüket, mielőtt politikai döntéseket hoznának.
A kihívás: A beruházási igény meghaladja a pénzügyi forrásokat
Németország városai és önkormányzatai alapvető kihívással szembesülnek: a beruházási igény növekszik, miközben a rendelkezésre álló költségvetési források korlátozottak maradnak.
Az iskolákat fel kell újítani, az utakat modernizálni, az infrastruktúrát ki kell bővíteni, és az éghajlatvédelmi intézkedéseket végre kell hajtani. Ugyanakkor számos projekt verseng ugyanazokért a pénzügyi forrásokért.
De mely beruházásokat érdemes valójában megvalósítani? Mely kombináció hozza a legnagyobb hasznot? És hogyan befolyásolják a különböző döntések a települési költségvetést?
Egy reális példa jól szemlélteti ennek a kihívásnak a nagyságrendjét.
A forgatókönyv: egy 50 000–80 000 lakosú német város
| Mutató | Érték |
|---|---|
| Rendelkezésre álló beruházási költségvetés | 81 millió € |
| Tervezett beruházási projektek | 50 |
| Teljes beruházási igény | 220 millió € |
| finanszírozási hiány | 139 millió € |
| Számítás szerinti finanszírozási arány | 36,8 % |
A tervezett beruházások a központi önkormányzati feladatokra vonatkoznak:
- iskolák, óvodák és oktatási intézmények
- utak, hidak és közlekedési infrastruktúra
- Lakásépítés és városrészfejlesztés
- Klíma-védelem és energiaellátás
- Digitalizáció és közigazgatási modernizáció
- Sportlétesítmények és szabadidős létesítmények
- Szociális és gondozási infrastruktúra
- Középületek és önkormányzati ingatlanok
Ezek a projektek önmagukban is gazdasági, társadalmi vagy politikai szempontból értelmezhetők.
A rendelkezésre álló költségvetés azonban a teljes beruházási volumen csupán 36,8%-át fedezi.
Ez alapvető döntési problémát vet fel.
A döntő kérdés már nem az, hogy melyik projekt a legfontosabb?
Hagyományosan az önkormányzati beruházási terveket egyenként értékelik, rangsorolják, majd politikai tárgyalások tárgyává teszik.
Az egyes projektek elkülönített értékelése azonban nem ad választ a döntő kérdésekre:
Melyik 50 beruházási projekt kombinációja eredményezi a rendelkezésre álló 81 millió eurós költségvetés keretein belül a lehető legnagyobb gazdasági, társadalmi és stratégiai összhatást?
És milyen hatással lesz ez a kombináció a következő évek költségvetésére?
Mivel a legmagasabb egyedi prioritással rendelkező projekt nem feltétlenül tartozik az összességében legjobb befektetési portfólióba.
Több kisebb projekt kombinációja bizonyos körülmények között nagyobb összhatást érhet el, mint néhány nagy egyedi beruházás.
Pontosan itt kezdődik a matematikai portfólióoptimalizálás, amely egy forgatókönyv-alapú költségvetési szimulációval párosul.
A láthatatlan probléma: 1 125 899 906 842 624 lehetséges projektkombináció
50 projekt esetén nem csupán 50 döntési alternatíva létezik.
Minden projektet vagy megvalósítanak, vagy nem valósítanak meg.
Ebből exponenciálisan növekvő döntési tér adódik:
250 = 1 125 899 906 842 624 lehetséges projektportfólió.
Ez körülbelül 1,126 billiárd elméletileg lehetséges projektkombinációnak felel meg.
Egy önkormányzati pénzügyi bizottság néhány tucat forgatókönyvet tud megvitatni. A gyakorlatban még a terjedelmes Excel-táblázatok és a klasszikus prioritás-megállapítási eljárások is csupán egy kis szeletét képezik ennek a döntési térnek.
Még ha a költségvetési korlátok, a jogi kötelezettségek, a projektek közötti függőségek és egyéb keretfeltételek számos kombinációt kizárnak is, a lehetséges alternatívák száma potenciálisan hatalmas marad.
A legjobb megengedett projektkombinációnak ezért nem feltétlenül kell a politikai viták tárgyát képező változatok között lennie.
A következő dimenzió: az önkormányzati költségvetés élő szimulációja
A megfelelő projektek kiválasztása csak egy része a kihívásnak.
Az önkormányzati beruházások hatása gyakran több költségvetési évre is kiterjed. Az építési költségek több időszakra oszlanak, a támogatásokat időbeli eltolódással folyósítják, a következményi költségek terhelik a jövőbeli költségvetéseket, és az új beruházási döntések megváltoztatják a rendelkezésre álló pénzügyi mozgásteret.
Mi lenne, ha a polgármesterek, kincstárnokok és a politikai döntéshozók közvetlenül szimulálhatnák ezeket a hatásokat a költségvetési tárgyalások során?
A matematikai portfólióoptimalizálás és az arra épülő költségvetési szimuláció segítségével különböző beruházási és finanszírozási forgatókönyvek vizsgálhatók meg szisztematikusan.
Például:
- Költségvetési változások: Mi történik, ha 81 millió euró helyett csak 70 millió euró áll rendelkezésre?
- További költségvetési források: Milyen további projektek valósíthatók meg 95 millió eurós beruházási költségvetés esetén?
- Kötelező politikai projektek: Hogyan változik az optimális portfólió, ha egy adott iskolát feltétlenül fel kell újítani?
- Támogatások: Milyen további beruházások válnak lehetővé, ha a szövetségi vagy a tartományi kormány támogatást biztosít?
- Projektelhalasztások: Milyen hatással jár, ha egyes beruházásokat két vagy három évvel elhalasztanak?
- Többéves tervezés: Hogyan változnak a forrásigény, a fennmaradó költségvetés és a pénzügyi mozgástér több költségvetési éven át?
- Stratégiai célkitűzések: Milyen projektkombináció alakul ki, ha például az oktatás, a klímavédelem vagy az infrastruktúra nagyobb súlyt kap?
A statikus költségvetési tervezéstől a dinamikus döntésszimulációig
Képzeljük el egy önkormányzati pénzügyi bizottsági ülését.
Kiindulási pontként 50 beruházási projekt áll, amelyek összesen 220 millió euróba kerülnek. A rendelkezésre álló beruházási költségvetés 81 millió euró.
Az első matematikai optimalizálás a meghatározott célok és keretfeltételek alapján határozza meg a projektkombinációt.
Ezt követően alternatív forgatókönyveket szimulálnak.
A forgatókönyv – kiindulási költségvetés
81 millió eurós beruházási költségvetés. Mely projektek alkotják a megadott kritériumok alapján az optimális portfóliót?
B forgatókönyv – Költségvetés-csökkentés
A költségvetés 70 millió euróra csökken. Melyik projektkombináció biztosítja az új feltételek mellett a legnagyobb összhatást?
C forgatókönyv – További beruházási források
A költségvetés 95 millió euróra emelkedik. Milyen további projektek valósíthatók meg, és milyen további hasznot hoznak ezek?
D. forgatókönyv – Politikai kötelezettségvállalások
Három projektet gazdasági értékelésüktől függetlenül meg kell valósítani. Milyen optimális kombinációt lehet kialakítani a fennmaradó forrásokból?
E. forgatókönyv – Többéves költségvetési tervezés
A beruházásokat több költségvetési évre osztják el. Melyik időbeli projektkombináció veszi figyelembe az éves költségvetési korlátokat, és teszi lehetővé a célok leghatékonyabb elérését?
A döntő különbség: a keretfeltételek bármely változása új matematikai optimalizálást eredményez – ahelyett, hogy csupán egy meglévő prioritási listát módosítanánk.
A megfelelően rögzített idő-, finanszírozási és utólagos költségadatok alapján a szimuláció emellett láthatóvá teheti a jövőbeli költségvetési időszakokra gyakorolt hatásokat is.
Így a statikus beruházási lista dinamikus döntési alapgá válik.
Élő szimuláció a költségvetési tanácsadásban: Mi lenne, ha?
A különleges hozzáadott érték abból származik, hogy a különböző döntések közvetlenül összehasonlíthatók.
Egy polgármester azt kérdezi:
„Mi történik, ha az új sportcsarnok építését három évvel elhalasztjuk, és helyette két iskolát újítunk fel?”
A pénzügyi vezető azt szeretné tudni:
„Milyen projektkombináció lehetséges, ha korlátozzuk az új adósságfelvételt, és egyúttal figyelembe vesszük az összes törvényileg előírt intézkedést?”
Egy városi tanácsos felteszi a kérdést:
„Hogyan változik a befektetési portfólió, ha nagyobb súlyt helyezünk az éghajlatvédelemre?”
Ahelyett, hogy ezeket a kérdéseket kizárólag további üléseken, Excel-elemzésekben és manuális egyeztetési körökben foglalkoznánk velük, a megfelelő forgatókönyveket közvetlenül modellezhetjük, újraszámolhatjuk és összehasonlíthatjuk.
A politikai feltételezésekből kiszámított alternatívák lesznek. A költségvetési vitákból átlátható forgatókönyv-összehasonlítások.
A szimuláció láthatóvá teszi, hogy egy döntés milyen következményekkel jár a meghatározott modell keretein belül – és mely egyéb befektetési lehetőségek esnek így el.
A probléma nem a politikai kompetencia hiánya. Hanem a matematikai komplexitás.
A helyi politikának célokat kell meghatároznia, prioritásokat kell meghatároznia, és demokratikusan legitimált döntéseket kell hoznia.
Azonban a politikai viták önmagukban nem képesek szisztematikusan értékelni egy exponenciálisan nagy döntési teret.
Itt rejlik a három megközelítés közötti döntő különbség:
A prioritás meghatározása azt a kérdést veti fel: Mely projekteket tartjuk különösen fontosnak?
Portfólióoptimalizálás azt kérdezi: Melyik projektkombináció felel meg összességében legjobban céljainknak és keretfeltételeinknek?
Költségvetési szimuláció azt a kérdést veti fel: Hogyan változtatják meg a különböző költségvetések, projektdöntések, időtartamok és politikai előírások a befektetési portfóliót és a pénzügyi mozgásteret?
A StratePlan segítségével a települési beruházási portfóliók matematikailag optimalizálhatók, figyelembe véve a meghatározott költségvetéseket, a projektek közötti függőségeket, a gazdasági célértékeket és a stratégiai súlyozásokat.
A megváltozott keretfeltételek ismételt kiszámításával összehasonlíthatók az alternatív költségvetési és beruházási forgatókönyvek.
Egy teljes, többéves költségvetési szimulációhoz emellett elengedhetetlen, hogy a modellben szerepeljenek a releváns pénzmozgások, finanszírozási feltételek, járulékos költségek és időbeli korlátozások.
A matematika nem helyettesíti a demokratikus döntést. Csak megalapozottabb, átláthatóbb és könnyebben nyomon követhető döntési alapot biztosít.
A politikai prioritások listájától a kiszámított beruházási költségvetésig
A valódi innováció nem abban rejlik, hogy automatikusan több pénzt bocsátanak rendelkezésre.
Hanem abban, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokból meghatározzák a lehető legjobb projektkombinációt, és már a politikai döntés meghozatala előtt láthatóvá tegyék az alternatív döntések következményeit.
Ez az elv nem korlátozódik a kisvárosokra.
Alkalmazható nagyvárosokra, nagyvárosi régiókra, tartományi költségvetésekre és minisztériumokra is.
Minél nagyobb a beruházási projektek száma, minél hosszabb a tervezési horizonton és minél összetettebbek a keretfeltételek, annál relevánsabbá válik a matematikai támogatás.
Következtetés: Először optimalizálni. Majd szimulálni. Végül politikai döntést hozni.
50 projekt. 81 millió eurós költségvetés. 220 millió euró beruházási igény. Több mint egy billiárd elméletileg lehetséges projektkombináció.
A döntő kérdés nem csupán az, hogy mely projekteket tudja egy város finanszírozni.
Hanem az, hogy a megadott keretfeltételek mellett mely kombináció ér el a legnagyobb összhatást – és hogy a különböző döntések hogyan hatnak a következő évek költségvetésére.
A korlátozott költségvetési források többet igényelnek, mint pusztán politikai prioritásokat. Matematikailag megalapozott portfóliódöntéseket és átlátható költségvetési szimulációkat igényelnek.
StratePlan – Ugyanazok a projektek. Optimális kombináció. Nagyobb hatás.
Mennyi további hatáspotenciál rejlik az önkormányzati beruházási költségvetésében?